Az alázat, a megfelelő alázat nem egyenlő az önbizalomhiánnyal, de még a szerénységgel sem! Az alázat sokkal inkább hasonlít érzésem szerint a tisztelethez, a bennünk élő végtelen bölcsesség el- és megismeréséhez. Annak a végtelen intelligenciának, isteni szikrának az el-fogadásához, amely vezéri lényünket, amelyre megfelelő alázattal, tisztelettel rábízhatjuk magunkat. Ez a végtelen intelligencia ott lakozik mindannyiunkban. Segítőként az alázat azt is jelenti, hogy a hozzánk érkező lélek (aki esetleg elakadt az útján) belső bölcsességét, végtelen intelligenciáját éppúgy tiszteljük és el-fogadjuk, mint sajátunkat. Hiszen mindannyian EGY-ek vagyunk. Ennek a végtelen intelligenciának, a forrásnak a megtapasztalása a legnagyobb segítség, ajándék, amit az elakadásaink, bizonytalanságaink során megkaphatunk.
Tehát ahhoz, hogy bizonyosság ébredjen bennünk, nincs más dolgunk, mint kapcsolatba kerülni saját végtelen bölcsességünkkel, isteni, örök lényünkkel.
Amikor valóban mag-érezzük, nem lesz többé két-ség, EGY-ség lesz. EGY-ÉGI-IGE
Az igazi alázat pedig, ha lelkünk szavát megérezve feltétel nélküli bizalommal engedjük, hogy belső bölcsességünk vezessen utunkon a választott megtapasztalásainkon át...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése