2011. november 25., péntek

Hétköznapi hős

A minap az egyik budapesti hipermarketbe tévedtem. Furcsa, szürke nap volt vegyes energiákkal. Az emberek, mint a robotok pakolták a kosaraikat, néhányan méláztak egy polc előtt. Semmi szokatlan, csak mint általában.
Csak egy újságot vettem, beálltam az egyik sorba és az embereket figyeltem, ahogy legtöbbször. Egy bácsi állt előttem a sorban. Nehézkes csoszogó léptekkel araszolt előre, ahogy fogytak előlünk az emberek. A figyelmem a pénztároson akadt meg. Alacsony szikár teremtés volt, az idő és a sors vasfoga őt sem kímélhette, ez látszott arcának mély vonásain. Karikás szeme mégis meleg tekintettel sugárzott és kedvesen mosolygott. Mindenkihez volt egy jó szava. Természetesen szólította meg az embereket, szerényen megköszönte, hogy nála vásároltak. Serényen és vidáman pakolta a futószalagra került árut és közben igyekezett mindenki szívébe egy apró kis fénysugarat küldeni kedvességével. Csodáltam! Nagyon felnéztem rá és ittam a belőle áradó természetes jóságot, ami pillanatok alatt rám is átragadt. Sorra került a bácsi előttem. Kedvesen beszélgetett vele a pénztáros néni, mintha régi ismerőse lenne. Bácsi lemondóan dörmögött valamit, de láthatóan megérintette a kedves figyelem.
- Hát nem úgy van, az kedveském – lelkendezett a pénztáros hölgy – amíg az ember él, addig tervez! – Mosolygott hozzá és csak úgy áradt belőle a szeretet az idegen bácsi felé.
- És addig él, míg tervez… – Kapcsolódtam be a beszélgetésbe, áhítattal nézve a történteket.
- Így igaz, kedveském! – Lelkendezett a pénztáros hölgy, miközben csak úgy ragyogtak a szemei az örömtől.
A bácsi megfürödve a szeretetben elcsoszogott, vissza életkéjéhez. Nem tudom volt-e olyan hatása a napjára a pénztáros hölgy, mint az enyémre…
Kedvesen kiszolgált engem is és hálásan megköszönte, hogy nála vásároltam, de én tartozom köszönettel. Megváltoztatta az egész napomat és azóta, mosolyt csal az arcomra, ahányszor csak eszembe jut. Az igazi hétköznapi hős! Nem törődve azzal, hogy ki fürdik szeretetében, fürdik-e egyáltalán, SÜT, mint a Nap az égen... Ragyog! Köszönöm a tapasztalást és a tanítást neki!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése